jó mély az...
www.youtube.com/watch?v=FhVnpveBVpU

Bejegyzés: Kezdjük az elején

@kapila: :D igen, valami ilyesmire gondolok én is, a nyitottság lehet a kulcs.

Bejegyzés: Kinyilatkoztatás

@tsg: no igen. Hiszen ha nyitott vagyok arra, amit a másik mond, sőt keresem a másik mondandójában az információt, akkor azt már nem tekinthetem kinyilatkoztatásnak. Így akkor tőled teljesen független, hogy épp kinyilatkoztatok-e vagy sem. Csakis rajtam áll :)
Ez elfogadható számodra?

Hmm... szerintem a kinyilatkoztatások szükségszerűen hamisak, és erről nem nyitok vitát. ^_^

Bejegyzés: Kinyilatkoztatás

@kapila: nem a kinyilatkoztató fél szándékától függ az, hogy kinyilatkoztatás-e az, amit mond? mármint ha csak mondani akar valamit, magából kifelé, de nem érdekli, ki mit vesz le belőle, és nem is hajlandó meghallgatni a másikat, nekem az tűnik kinyilatkoztatásnak elsőre.

kérdésedre válaszolva: mert izgalmasnak és játékosnak tartom ezeket :) meg mert azt gondolom, hogy jó vagyok benne. meg mert elmegy vele az idő. meg mert úgy tűnik, mintha történne valami. meg... ilyenek :)

Bejegyzés: Kinyilatkoztatás

@tsg: Első kattintásom véletlen az volt, hogy kimoderáltam amit írtál :D Nem hiába, maradnék a kinyilatkoztatás szintjén!
Amúgy nagyon furfangos kérdés ez. Ha csak hozzáírsz valamit, akkor kinyilatkoztatsz te is. De te kérdeztél, azzal már megszólítasz. Tehát a kérdésedre a válasz, az, hogy "nem érvényteleníti", de maga a kérdés már érvényteleníti :))

De akkor ráteszek egy lapáttal: miért szereted az ilyen mentális furfangokat? ;)

Bejegyzés: Kinyilatkoztatás

ha hozzászólok ahhoz, amit írtál, az már érvényteleníti a bejegyzésed címét? :)

Bejegyzés: Kinyilatkoztatás

Rögtön az 1. fejezetben találkoztam az alábbi mondatokkal:

"Az ember úgy használ szavakat, fogalmakat, hogy azok jelentésével nem feltétlenül van tisztában. Ez az önkényes fogalomhasználat káoszhoz vezet az ember gondolkodásában és az emberek közötti kommunikációban is. A fogalmak meghatározása és azok következetes használata abban segít, hogy kulcsot biztosít az elmélet megértéséhez."

Miután ezt a részt először elolvastam, egyre többször vettem észre, hogy hányszor használok olyan szavakat, amiknek a jelentésén sosem gondolkodtam el; kijelentem, hogy kiszolgáltatva érzem magam egy helyzetben, vagy valamihez nincs kedvem, de azt, hogy ez pontosan mit jelent, mit takarnak ezek a szavak, még sosem vizsgáltam, egyszerűen elfogadtam a magam számára magyarázatnak és másoktól is elvárom, hogy elfogadják.
És érteni vélem, mikor a másik ugyanezeket a szavakat használja, valahogy, de nem teszem fel a kérdést, hogy a másik mit ért egy-egy szó vagy kifejezés alatt. Így tényleg a káoszban vitatkozunk.

A könyv erre az általános hibára néhány mondatban rámutat, majd a gyakorlatban vezet rá a következő oldalakon egy másik útra: mielőtt összefüggéseket vizsgál, először tisztázza a fogalmakat, így törekszik a mondanivalóját érthetővé tenni.

Mi van, ha a bennem lévő gondolatok közt is rendet lehet így tenni? Mi van, ha csak ez választ el attól, hogy értsem magamat?
Nem csak azt vonatkoztathatom magamra, amit ír, hanem azt is, ahogyan, amikor...

Bejegyzés: Magamra vonatkoztatni