Ennek a bejegyzésnek megvan az a varázsa, hogy lehet, hogy pont az lesz, mint amiről szól, mintegy példázva saját mondanivalóját :)

A könyvben a kommunikáció 7 szintjénél az első szint a kinyilatkoztatás. Ezen a szinten maga a közlés a fontos, tehát bizonyos értelemben nem számít, hogy mi jut el a másikhoz. 

A hétköznapi kommunikációm tele lehet kinyilatkoztatással, már önmagában az is elgondolkodtató, hogy nem nagyon tudok felidézni egyet se. Néhány kép van meg arról, hogy mondom én is meg a másik is, de arról, hogy mit beszéltem már fogalmam sincs. 

Van azonban egy dolog, amit meg tudok ragadni a kinyilatkoztatással kapcsolatban. Ez pedig az alkotói kinyilatkoztatás. Írtam egy rap zenét, felrögzítettem, és kiposztoltam facebookon. Ez már önmagában kinyilatkoztatás, hiszen egy hangfelvétellel senki nem fog beszélgetni. Én kimondtam ami bennem volt, a többi nem számít. Valamiért mégis kiposztoltam, tehát csak érdekelt, hogy közöljem mások felé. Azonban nem kérdeztem semmit a többiektől. Ebből látom, hogy nem érdekelt, hogy kiben mit vált ki.

Azonban mint minden cselekvés, ez is hatással volt a körülöttem levőkre, akár a vízbe dobott kavics. Válaszok érkeztek, és észrevételek. Az ismerőseim elkezdték mondani, hogy számukra mit jelent a szöveg. Így pont azt csinálta szinte mindenki, amit én is: elmondták ami bennük volt. Ezt onnan tudom, hogy merőben más dolgokat mondtak, és mindenki azt, ami éppen őt foglalkoztatja. Kinyilatkoztattak hozzám hasonlóan: senki nem kérdezte, hogy "Te figyelj már, mit értesz az alatt, hogy 'vessz el a képben'?" Nem indult el párbeszéd. Én se írtam újabb rap számot, és ők se beszéltek többet magukról, tehát már a 2-es szint se valósult meg. (A könyvben meghatározott 2-es szinten a felek felváltva vagy egymás után kommunikálnak, egymást megvárva).

Volt egy kinyilatkoztatás felőlem, és egy másik a befogadó felektől.

Bárhogy is nézem már önmagában ez egy csomó történés volt: kommunikáltam én, kommunikáltak ők, zajlott valami. És ez is az 1-es kommunikációs szint része, ahogy az is, amikor csak fecsegek a napi dolgaimról a mellettem levőnek. 

Hogy nézett volna ki ez a dolog a 2-es szinten? Például egyik ismerősöm válaszul posztolt egy verset, amiben ő felolvassa amit írtam. Az már felváltott kommunikáció volt, benne volt a 2-es szint lehetősége! De én se mentem ezzel tovább. Nem kérdeztem meg, hogy "te, figy már, minek verselted el a rap szövegemet?". Csak nyugtáztam, és örültem neki, hogy ilyen is van. 

Ez  csak egy eset volt, amin meg tudtam figyelni, hogy a kinyilatkoztatás hogyan működik. Ugyanakkor ott a több ezer beszélgetés, amikor csak mondom a magamét, és a másik is csak az övét. Lehetőségek mellett sétálunk ilyenkor el.

A felhasznált kép David Defalco tulajdona.