A 2.3.1 fejezetben a mintákról ír a szerző. Amit olvastam a fejezetben, egészen új megvilágításba helyezett mindent, amit eddig arról gondoltam, hogy mit jelent "egyedinek" lenni. "A minta egy eseménysorozat, ami úgy alakult ki, hogy a gyermek lemásolta a maga előtt példaként szereplő élethelyzetben látott olyan dolgokat, cselekedeteket, gesztusokat, aminek eredménye tetszett neki. "

Rájöttem, hogy amit én "egyedinek" hívtam, az valójában olyan dolgok összessége, amiket úgy másoltam gyerekkoromban, és visszakövethető az is sok esetben, hogy honnét is szedtem össze az adott hobbit, gesztust, szokást, szeretem-dolgot. Tekintsük az irányultságot, amerre az iskolában elindultam (matek, fizika). Édesapa és édesanya amikor beszélgettek, sokszor előnyös dologként beszéltek arról, hogy milyen jó az, ha valaki okos, és édesapa jó volt matekból - összeállt, hogy ha olyan jó leszek matekból, mint ő, akkor okos leszek és szeretni fog. És ennyi, egy egyszerű másolás eredménye az, hogy kiemelt figyelmet fordítottam a matekra meg a reáltárgyakra, és végeredményben ennek az eredménye az, amilyen szakra végül is mentem egyetemen és hogy most is épp mi vesz körül... ez iszonyat.

Hogy egy apró dolog, amit kisgyerekként megláttam, meghatározza az életem - és tovább is ír: "a mintában az egyén nincs benne"... és tényleg, ez az az érzés, hogy az életemet bárki felépíthette volna ilyenre, valahogy én magam hiányzom belőle, hiszen ilyen "láttam és megtetszett"-dologból rengeteg van körülöttem. Apróságoktól, pl ahogy viszonyulok a dugóhoz (édesapa fél tőle, hogy nagyvárosban vezessen és parkolóhelyet keressen, na pont ezen dolgok miatt járok nagyrészt biciklivel), az olyan dolgokig, hogy hogy állok a munkához, a nőhöz, mindenhez.

Na és adódik a kérdés, hogy hogy lehet eljutni oda, hogy nem minták alapján cselekszem? (Olyat is lehet?) Mit jelent a mentális munka?