A "Mi a tudat?" című fejezetben több olyan összefüggés is van, ami számomra megdöbbentő volt, ebből ragadnék ki most egyet.

A tudat meghatározásánál a könyv onnan indul, hogy a tudat, az objektív valóság szubjektív leképeződése az emberben. Majd azt írja, hogy ez egy korlátozott megfogalmazás, és kibővíti azzal, hogy a tudat túlmutat az emberen, továbbá, hogy a tudat az, amiben az emberiség egésze összekapcsolódik. Ezek mellett még az is szerepel a könyvben, hogy a tudat állandó, és az is állandó, hogy benne minden változó.

Tehát az emberiség egésze egy olyan dologban kapcsolódik össze, ami állandóan változik, és ami túlmutat az egyénen. 

Ez az én életemben hogy néz ki? Teszem fel magamnak a kérdést. Hiszen a könyv innen indított: hogy a hétköznapok konfliktusaihoz juthatok el, többek között a "Mi a tudat?" kérdés vizsgálata által.

Én a körülöttem levő emberekkel alapesetben arra törekszem, hogy minden ok legyen. Ez az alap: legyek mindenkivel jóban, ha nem megy, akkor az zavar. Tehát egy stabil jó viszony kiépítésére, és fenntartására törekszem. De most akkor, hogy van ez? Hiszen a tudat állandóan változik. Ha pedig változik, minden változik ami benne van. Mivel az emberiség, és ez által én is, a tudaton belül kapcsolódik egymáshoz, ezért az összekapcsolódás nem lehet változatlan. Pont ellenkezőleg: állandó változásnak kell abban is lennie. Ez volt számomra megdöbbentő: ha arra törekszem, hogy stabil, jó kapcsolatot építsek ki valakivel, valójában elveszem magamtól annak az esélyét, hogy valóban találkozzak ("összekapcsolódjak") vele. Hogy ez pontosan mit jelent még nem látom, de igencsak megváltoztatja eddigi nézeteimet.