Az első fejezet utolsó mondataiban két helyen is megjelentek az érzésekre való hivatkozások. “Az öntudat a szereteten alapuló megértés”, " Az éntudatból az érzések visznek ki.“ Hosszú töprengés után eljutottam oda, hogy ezek következnek a korábbi fejezetekből, bár ez elsőre nem volt számomra evidens. Itt megpróbálom körüljárni, hogy miként jogos itt az érzésekre hivatkozni a korábban leírtak alapján.
...
Ennek a bejegyzésnek megvan az a varázsa, hogy lehet, hogy pont az lesz, mint amiről szól, mintegy példázva saját mondanivalóját :)
A könyvben a kommunikáció 7 szintjénél az első szint a kinyilatkoztatás. Ezen a szinten maga a közlés a fontos, tehát bizonyos értelemben nem számít, hogy mi jut el a másikhoz.
A hétköznapi kommunikációm tele lehet kinyilatkoztatással, már önmagában az is elgondolkodtató, hogy nem nagyon tudok felidézni egyet se. Néhány kép van meg arról, hogy mondom én is meg a másik is, de arról, hogy mit beszéltem már fogalmam sincs.
Van azonban egy dolog, amit meg tudok ragadni a kinyilatkoztatással kapcsolatban. Ez pedig az alkotói kinyilatkoztatás. Írtam egy rap zenét, felrögzítettem, és kiposztoltam ...
Egy valamire való filozófiai munka ezzel kezdődik, hiszen teljesen új fogalmi apparátussal dolgozik a szerző; vagyis a hétköznapinak tűnő fogalmak nem hétköznapi jelentéstartománnyal bírnak.
Sokszor volt olyan tapasztalatom, hogy beszélgetések, viták, munkák során ha ketten vagy többen voltunk, félreértettük egymást, hiszen a használt fogalmakon én is és a másik ember is mást értett. Mennyire egyszerű - és mégis olyan kevesen alkalmazzák - letisztázni azt, hogy ki mit ért; mire használja az adott fogalmat. Így elkerülhető a félreértés és talán ugyan azt a nyelvet fogjuk beszélni. (Nézetem szerint a bábeli zűrzavar a jelen pillanatban is létezik, csak elhomályosítja az a tény az embereket, hogy látszólag értjük egymást, hisz ...
A "Mi a tudat?" című fejezetben több olyan összefüggés is van, ami számomra megdöbbentő volt, ebből ragadnék ki most egyet.
A tudat meghatározásánál a könyv onnan indul, hogy a tudat, az objektív valóság szubjektív leképeződése az emberben. Majd azt írja, hogy ez egy korlátozott megfogalmazás, és kibővíti azzal, hogy a tudat túlmutat az emberen, továbbá, hogy a tudat az, amiben az emberiség egésze összekapcsolódik. Ezek mellett még az is szerepel a könyvben, hogy a tudat állandó, és az is állandó, hogy benne minden változó.
Tehát az emberiség egésze egy olyan dologban kapcsolódik össze, ami állandóan változik, és ami túlmutat az egyénen.
Ez az én életemben hogy néz ki? Teszem fel magamnak a kérdést. Hiszen a könyv ...
Ez a könyv megragadott, ahogy előszörre beleolvastam.
Elkezdtem olvasni, és az elején leírja a szerző, milyen logikai szál mentén fog haladni - engem elsősorban az érdekelt, hogy magamra hogyan vonatkoztassam a megállapításait, ezért elsősorban az "egyedi" fejlődésre vonatkozó megfogalmazásokkal kezdtem foglalkozni. Azt láttam, hogy azok azok a dolgok, amik elsőre betalálnak, és kis keresgéléssel sok esetben meg is találtam, hogy magamban milyen benyomások értek a leírtakkal kapcsolatban.
Ezekről fogok írni a továbbiakban, mert ahogy írja is, az élet gyakorlat.
Látszik, hogy lassabban haladok, mint egy átlagos könyv esetében. A bevezetés ismét egy kérdéssel indul; elgondolkodtató és ismét egy teljesen új megvilágításba helyezi az egész művet: "Le lehet írni egy olyan térbeli mozgó rendszert, ami állandóan változik, s a végtelenhez közelít; egy olyan véges lineáris zárt rendszerrel, mint egy könyv?"
...